Lelka kalandkártyák

Elfogadás vs. „Javítsuk meg” Van egy belső feszültség bennem, amikor a fejlesztésről szóló anyagokat olvasom. Mindenhol ott áll, hogy ez nem betegség. Nem múló állapot. Nem nevelési hiba. Azt is hangsúlyozzák, hogy élethosszig tartó idegrendszeri sajátosságról van szó, nem „eltérésről”, hanem egy másféle működésről. És mégis, a legtöbb szakmai szöveg hiányosságok mentén írja le a gyerekeket. Arról beszél, mi az, ami nem megy. Mi az, ami elmarad. Mi az, amit „be kell hozni”. É

Amikor a Lelka formát kezdett ölteni bennem, sokáig nem is az volt a kérdés, hogy milyen „terméket” szeretnék készíteni, hanem az, hogy mi az az eszköz, ami valóban közel áll a gyerekek világához. Számomra a mesék jelentették a legtermészetesebb kiindulópontot.

A Lelka nem trendből született, és nem is üzleti tervként indult. Egy lassan formálódó, személyes út eredménye, amely egy „másképp működő” gyerek mellett kezdett el kibontakozni bennem. Ez a bejegyzés arról szól, miért döntöttem úgy, hogy a mesék és kártyák mindenki számára ingyenesen elérhetők lesznek – és miért hiszem, hogy a segítség ezen a területen nem lehet luxus.